Kezdőoldal
Elérhetőség Oldaltérkép
Szerkesztés
Etikai Kódex Bejelentkezés
     

 Nyomtatható verzió

 

Alapszabály 1. számú függeléke

ETIKAI KÓDEX

A Magyar Restaurátorok Egyesülete célja, hogy a kulturális örökség megőrzésében, restaurálásban résztvevők elfogadott elvek szerint tevékenykedjenek, tehát egységes magatartást tanúsítsanak a műalkotás tulajdonosai, a műtárgyvédelemben érdekelt szakemberek és maguk a restaurátorok is.

A restaurátorokkal szembeni elvárásokat foglalja össze a Restaurátor Etikai Kódex. A kódex célja, hogy közzétegye azon elveket, melyek segítik a gyakorló szakembereket a helyes döntések meghozatalában, és biztosítsák a tulajdonosokat, illetve a megbízókat arról, hogy a restaurátorok vállalják a hivatásukkal járó felelősséget.

Az Etikai Bizottság a Nemzetközi szakmai szervezetek kódexeiben megfogalmazott ajánlásait is tartalmazó, Kódexben foglalt irányelveit a Magyar Restaurátorok Egyesületének Választmánya 1997. január 19-én elfogadta.

A Kódex tartalmát és szellemét 1997. január 29-30-án tartott, XXII. Országos Restaurátor Konferencián a résztvevők megvitatták. Ezek alapul szolgálhatnak a szakmai munkához - valamint vita esetén a restaurátor és a tulajdonos, esetleg a restaurátor és a nagyközönség között. Az alapelvek tekintetbe veszik a szakma folyamatos fejlődését, így időről-időre felülvizsgálatra, átdolgozásra szorulnak.


1. A restaurátor alapszabályként fogadja el a kulturális örökség tiszteletét. Minden szakmai működését a tárgy esztétikai, történeti és fizikai egysége megőrzésének igénye, és az alkotóik iránti tudatos tisztelet kell, hogy irányítsa - beleértve a károsodásokat és veszteségektől való megóvást is.

2. A restaurátor érdeke, hogy figyelemmel kísérje a szakma fejlődését, képességeit folyamatosan fejlessze, hogy mindig a legmegfelelőbb kezelést tudja alkalmazni.

3. A restaurátor a tárgy tulajdonosával, a megbízóval és szakértőkkel közösen dönt a teljes restaurálásról - illetve annak mértékéről. A restaurálás mértékét korlátozhatják az anyagi források, de a kezelés szükségességét nem határozhatja meg a tárgy értéke, kvalitása, sem a kezelésre szánt díjazás. A restaurátor munkájának minősége nem lehet alku tárgya.

4. A restaurátor felelőssége, hogy tevékenységét képzettsége szerint, lehetősége korlátain belül gyakorolja. Amennyiben nélkülözi a szükséges tapasztalatot, más szakembertől kell tanácsot kérnie, vagy a tulajdonost tapasztalt, jobban felszerelt restaurátorhoz kell irányítania. Ha a kezelés több szakterületre tartozik, úgy a restaurátor a megbízó tudtával szerzőtársként bevonhatja kollégáit. Felelősséggel tartozik a tárgy biztonságáért akkor is, amikor a szerzőtárs, vagy más végez rajta munkát.

5. Ha a restaurátor - végzettségén túl - más szakterületen is működni kíván, felkészültségét kompetens kollégák állapítják meg. Amennyiben a megbízó a szakvélemény ellenére is ragaszkodik saját restaurátorához, tevékenysége akkor sem fogadható el. Ez esetben a Restaurátor Etikai Kódex elvei az irányadók, és az erkölcsi felelősség fokozottan a restaurátort terheli.

6. A restaurátornak figyelembe kell venni a kollégák és a műalkotásért felelős személyek tanácsait, és meg kell beszélnie a restaurálási tervben ajánlott kezeléseket a megbízóval. A megbízót nem szabad félrevezetni sem a munka tartalmát, sem időigényét, sem a kezelés költségeit illetően.

7. A restaurátornak meg kell győződni arról, hogy az alkalmazott tudomány állása szerint az általa kiválasztott eljárások és anyagok nem hatnak-e kedvezőtlenül a tárgyra, nem befolyásolják-e jövőbeli vizsgálatát, tudományos kutatását, esetleg további kezelését.

8. A restaurátoroknak tiszteletben kell tartania a tárgy keletkezése és története során eszközölt változtatásokat. Ha több kor rétegei vannak egymás fölött, megengedett az eredeti állapothoz való visszatérés, amennyiben a későbbi hozzátételek művészi, történeti jelentősége csekély. Ennek értékelése és az eltávolításokról való döntés szakértői konzultáció eredménye kell legyen.

9. A restaurátor nem ajánlhat és nem hajthat végre olyan kezelést, amely káros lehet a tárgy megőrzése, konzerválása vagy helyreállítása szempontjából. A kezelést nem köteles végrehajtani akkor sem ha az a megbízó konkrét kívánsága, mert a restaurálás végső felelőssége arra hárul, aki elvégezte, nem pedig arra, aki megrendelte.

10. A restaurátor díjazása összhangban kell legyen az elvégzendő kezeléssel. A restaurátor nem kérhet olyan díjazást, amely a szakma gyakorlása során kialakult árarányoktól lényegesen eltér.

11. A restaurátor arra kell törekedjen, hogy az alkalmazott kezelés visszafordítható legyen. Ha a tárgy megmentését kizárólag visszafordíthatatlan kezeléssel lehet garantálni, abban az esetben ez megengedett.

12. Ha a restaurátor arra a következtetésre jut, hogy más kezelés előnyösebb a tárgy szempontjából mint amiben eredetileg megállapodtak, ezt közölnie kell a megbízóval. Ennek kölcsönös elfogadása után folytatható a munka.

13. A restaurátor a kezelést mindig a legmagasabb korkövetelményeknek eleget téve kell hogy végezze, viszont nem lehet felelőssé tenni a feltárt alkotás művészi kvalitását, vagy annak anyagát illetően.

14. A restaurátor csak akkor adhat egy tárgy kvalitásáról vagy eredetiségéről véleményt, ha szakmailag kompetens az ügyben. A restaurátor nem adhat értékbecslést.

15. A restaurátor feladata, hogy munkája végeztével részletesen tájékoztassa megbízóját, hogy a műalkotás állapotának megőrzéséhez és karbantartásához milyen optimális feltételek szükségesek a jövőben.

16. A restaurátornak folyamatosan és pontosan dokumentálnia kell a vizsgálatokat, kezeléseket és a felhasznált anyagokat, hogy a jövőbeli restaurátor is nyomon követhesse, mi történt előzőleg a tárggyal.

17. A restaurátor munkája során legyen tekintettel megbízójára, viseltessen tisztességgel és tisztelettel a munkában részvevőkre, ismerje el mások szaktudását, nyissa meg műtermét kollégái előtt és ossza meg velük ismereteit, tapasztalatát.

18. A restaurátor vállalja a megbízóra, a tulajdonosra és a műalkotásra vonatkozó, birtokába jutott adatok védelmét, és csak a megbízó hozzájárulása hozhatja azokat nyilvánosságra.

19. A restaurátor a szakmában zajló etikai vitákat ne vigye a nyilvánosság elé. Ha műhibát vagy tévedést észlel kollégájánál, személyesen beszéljék meg a szakmai tévedést. Ha egy restaurátor számára etikátlannak tűnik egy egyesületi tag munkája, írásos bejelentést tehet a Választmánynak, a panasz részletes leírásával. Konkrét helyzetek határozzák meg, hogy mit kell szakmai titokként kezelni.

20. A restaurátor felkérés esetén véleményt mondhat egy kolléga szakmai munkájáról, de csak akkor, ha ez a tárgy érdekében történik és nem okoz kárt sem a szakmának, sem kollégájának.

21. Amennyiben szakmai vita van a restaurátor és a megbízó között, restaurátor-szakértőkhöz kell fordulni. A munka minőségét illetően három szakértő véleménye a döntő: az egyik szakértőt a restaurátor, a másikat a megbízó választja, a harmadikat az előző két szakértő kéri fel.

22. Egy restaurátor csak úgy vehet át más által megkezdett vagy abbahagyott munkát, ha meggyőződött arról, hogy az eredetileg megbízott személy szerződése jogszerű körülmények között szűnt meg, és ő maga nem kívánja az továbbfolytatni. Az eredeti megbízott nem kérhet díjazási megosztást, de az elvégzett munkájáért fizetség jár neki, és költségeit is meg kell téríteni.

23. A restaurátor alapvető érdeke, hogy informálja megbízóit és a nagyközönséget munkájáról - járuljon hozzá szakmája fejlődéséhez, tegye közkinccsé munkamódszereit, publikálja eredményeit, hogy jobban megérthessék elkötelezettségét és felelősségvállalását a kulturális örökségek megőrzését illetően.

24. A restaurátor, bár tagja az Egyesületnek, nem nyilatkozhat a Magyar Restaurátorkamara nevében.

25. Minden restaurátornak feladata elősegíteni az Etikai Kódexben megfogalmazott elvek megértését és kötelessége felügyelni annak betartását.

Budapest, 1997. január 30.