Kezdőoldal
Elérhetőség Oldaltérkép
Szerkesztés
A Zenei Tagozat alapszabálya Bejelentkezés
     

 Nyomtatható verzió

 

Alapszabály 3. számú függeléke

Muzeális és műemléki értékű orgonák megőrzésének és használatának alapelvei

A kulturális örökség részét képező (a kulturális javak közé tartozó — részben közgyűjteményekben található —, valamint műemlékekben elhelyezett) orgonák védelméről az 1997. évi CXL. tv. (42. § 2. bek.) és a 2001. évi LXIV. tv. rendelkezik. Az utóbbi törvény szerint a kulturális javak közé tartoznak „Magyarország történelmének kiemelkedő és jellemző tárgyi […] emlékei” (7. § 4. bek.), műemléki érték pedig minden, „hazánk múltja és a közösségi hovatartozás-tudat szempontjából kiemelkedő jelentőségű” épített örökségi elem, „tartozékaival és berendezési tárgyaival együtt” (7. § 7. bek.). A nem közgyűjteményekhez tartozó orgonákkal kapcsolatos hatósági eljárást a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal eljárásáról szóló 16/2001. (X. 18.) NKÖM rendelet szabályozza.


1. Mi az orgona?

Az orgona - alapvetően - összetett fúvós hangszer, képző- és iparművészeti (bútor- és hangszerműves) alkotás. Rendeltetését építészeti térben és a felhangzó zenemű által életre keltett akusztikai környezetben tölti be. Mindezek egységének leggyakoribb rendező elve a liturgia.


2. Mi tekinthető műemlék orgonának?

2.1. Egy orgona műemléki értékét a következő szempontok határozzák meg:

2.1.1. A technikai koncepció - a szerkezet típusától függetlenül -, az alapanyagok és a munka minősége védelemre érdemesek.

2.1.2. A hangszer történeti értéket képvisel a hangszerművesség illetve a képző- és iparművészet tekintetében.

2.1.3. Az orgona képzőművészeti kialakítása a befogadó tér kiképzésével szoros, művészi színvonalú kapcsolatban áll.

2.1.4. Az orgona a maga sajátságos konstrukciója vagy a még fennmaradt példányok ritkasága alapján képvisel értéket.

2.2. A felsorolt szempontok szerint orgonarészegység műemléki értéke is megállapítható.

2.3. A fentiek alapján ítélhetők meg a pozitívumok, portatívok, regálok és egyéb, sípokkal ellátott orgonaszerű szerkezetek.


3. Műemlék orgonákon végzendő munkák alapvető feltételei

3.1. A gondozás kivételével a hangszer állapotának megítélése, az orgonán végzendő munkák meghatározása nem függhet egyetlen szakértőtől, a beavatkozás csak jóváhagyott terv alapján, felelős szakértői bizottság által ellenőrizve és dokumentáltan folyhat.

3.2. Műemlék orgonán végzett beavatkozás az adott cél eléréséhez szükséges minimumra korlátozódjék; ennek során az egyéni elképzeléseket teljességgel háttérbe kell szorítani.

Alkalmazkodni kell a hangszer mesterének módszereihez, eljárásaihoz. Újszerű megjelenés elérése helyett a használat során keletkezett nyomok, a hangszer patinájának megőrzésére kell törekedni, amennyiben ezek nem befolyásolják hátrányosan az orgona működését.

3.3. Az eredeti részeken végzett munkáknál keresni kell a reverzibilis beavatkozás lehetőségét, ami a munkák megkezdése előtti állapot visszaállíthatóságát jelenti.

3.4. A gondozást kivéve minden beavatkozásról beszámolót kell írni. Az adatok részletessége és terjedelme az orgona jelentőségétől és a beavatkozás mélységétől függ. A beszámoló tartalmazza az orgona és a fellelt dokumentumok leírását, kritikai elemzését, a meghozott döntés indoklását, a munkálatok menetét és végeredményét. A beszámolóhoz csatolandó a szükséges rajzos és fényképes illusztráció. A dokumentációt a hangszer tulajdonosa, az illető egyház központi nyilvántartása, a műemlékvédelmi hatóság és a munkákat végző orgonaépítő cég őrizze meg.

3.5. Az orgonaépítőnek ismernie kell az alapvető műemléki előírásokat.

3.6. A munkálatokat lehetőleg abban a helyiségben kell végezni, amelyben az orgona áll, hogy egyes alkatrészeket ne tegyünk ki feleslegesen a páratartalom ingadozásának és a szállítással járó veszélyeknek.


4. Konzerválás

A konzerválás a hangszer adott állapotának megőrzése.

4.1. Ezt elsősorban állandó gondozással: rendszeres ellenőrzéssel, utánhangolással, kisebb hibák kijavításával, valamint a megfelelő klimatikus viszonyok biztosításával kell elérni. Lehetőleg mindig ugyanaz a szakember végezze az orgona karbantartását. A régi sípállomány védelmében hangolni csak a funkció által feltétlenül megkívánt terjedelemben és gyakorisággal kell. Ez a nyelvsípok, a fedettek és a feltűnően hamis nyitott sípok utánhangolását jelenti. A hangszert szükség szerint - általában 8–10 évenként - ki kell tisztítani.

4.2. A gondozás során rendszeresen ellenőrizni kell, hogy a faanyagban nem jelentkezik-e gomba- vagy rovarfertőzés. Farestaurátor véleménye alapján a szükséges beavatkozás azonnal elvégzendő.


5. Restaurálás

A restaurálás a hangszer működőképességének helyreállítása, illetve megőrzése.

5.1. Ennek során kicserélni csak a valóban javíthatatlanul hibás alkatrészeket szabad. A kiszerelt hibás, eredeti részeket konzerválás után a tulajdonosnak kell megőriznie. Ezeket általában az orgonában tároljuk; később mintául, bizonyítékul szolgálhatnak. Lehetséges ugyanis, hogy a jövőben egy újfajta restaurálási technika segítségével ismét használhatóvá tehetők.

5.2. Az eredetitől eltérő, tehát megváltozott állapot visszaalakítása egy korábbi állapotba akkor lehetséges, ha annak létezése és részletei bizonyítottak. Találgatások nem képezhetik a restaurátori munka alapját. Amennyiben a meglévő szubsztancia és a dokumentumok hiányossága miatt visszaállításra nem nyílik mód, csak a fennmaradt állapot megtartása, az orgona ebben a formában való működtetése lehet a cél. Stílusegység megteremtése nem célja a restaurálásnak; általában az utolsó bizonyítható és önmagában lezárt állapot elérésére kell törekedni. Egy ennél korábbi állapot visszaállításának indokoltságát és mértékét a 2. pontban ismertetett szempontok alapján, részegységenként meg kell vizsgálni. Ez általában csak akkor fogadható el, ha a beavatkozással jelentősen megnő a hangszer esztétikai, történeti értéke.

5.3. Pótlás: rekonstrukció és kiegészítés. A rekonstrukció ismert adatok és analógiák alapján készült pótlás; a kiegészítés során a hiányzó alkatrész eredeti építési módja nem ismert.

A rekonstruált alkatrészt az eredeti, analóg rész mintájára, az azzal megegyező anyagból és az eredeti - vagy az azzal lényegileg megegyező - gyártási eljárással kell elkészíteni, de úgy, hogy azt a fennmaradt régi alkotórészektől esztétikailag illeszkedően meg lehessen különböztetni. Ezért a pótlás részletesen dokumentálandó, az így beépített részeket pedig a készítő nevével és a készítés dátumával kell ellátni.

5.4. Az orgonaház és a játszóasztal bútorzatának restaurálása speciális faszobrász-restaurátori ismereteket kíván, ezért ezt a szokásos farestaurátori irányelvek alapján - az orgonaépítővel történt egyeztetés után - csak ilyen képzettségű személy végezheti.


6. Bővítés

Az orgonakészítő eredeti művészi és szerkezeti elképzelése olyan teljesség, befejezett egész, melyet nem lehet megbontani. Műemlék orgonák bővítésétől, eredetileg nem létezett alkatrészek beépítésétől tehát eleve el kell zárkózni. Sem a regiszterek számát, sem a hangterjedelmet nem szabad bővíteni. Egy műemlék orgonától nem várható el, hogy a mai univerzális zenei igényeket maradéktalanul kielégítse. A zenei gyakorlatot kell az orgona adottságaihoz igazítani. Igen ritka eseteket kivéve ugyanis a legtöbb műemlék orgona képes betölteni liturgikus szerepét, ezen túl pedig meghatározott koncertfeladatokra is alkalmas. A korlátokért pedig egy jól karbantartott, régi, míves hangszer bőven kárpótol szépségével, hangjának egyediségével, nemességével, a korabeli irodalom hiteles megszólaltatásának lehetőségével. Szükség esetén egy második - újabb - hangszer beszerzése jelenthet megoldást. Kivételes esetekben, amikor egyedi elbírálás és engedély alapján bővítésre lehetőség nyílik, visszafordítható módon, a hangszer egységének megőrzésével kell eljárni.


7. Bontás

Műemlék orgona eredeti helyéről nem távolítható el. Lebontására és elszállítására csak végső esetben - egyedi engedély alapján - kerülhet sor, ha megóvására más lehetőség nincs (pl. az épület lebontásakor, vagy, ha az általa ellátandó feladat az adott helyiségben gyökeresen megváltozik). Az orgona új helyét még bontás előtt ki kell választani, hogy a hosszadalmas tárolást elkerüljük. Ez a helyiség mind építészetileg, mind akusztikailag hasonlítson az eredetire. A bontást pontos dokumentáció előzze meg (leírás, fényképek, hangfelvételek, leltár stb.).

Budapest, 2004. január 30.